Hatha jóga /vaisnava jógamester/

“… Indiában mindenki tudja, hogy a hatha jóga nem az “ÚT”.

Miért?

Azért, mert testhelyzeteket gyakorolni, a test megedzésén munkálkodni olyan, mintha ekét fognánk az ökrök elé.

Az biztos, hogy a testtartások tudatosítják bennünk feszültségeinket, görcseinket, és már ez is egy nagy lépés előre.

De ezeket a görcsöket a testgyakorlatok nem tudják feloldani. Vagy legalábbis nem véglegesen.

Ezek sokkal mélyebben gyökereznek bennünk.

Mire valók a jóga testtartásai? Mit lehet tőlük remélni?

Jobb önismeretet? Bizonyosan.

Valójában, ami igazán számít, az a mester és a tanítvány közötti kapcsolat.

A testtartások rendszere csupán eszköz.

Ismerjük a mondást: “Add akár a legjobb szerszámot egy rossz munkás kezébe, úgyis csak selejtet fog gyártani.”

És megfordítva: “A jó mester rossz szerszámmal is remeket fog készíteni.”

Vonatkozhat ez az ászanákra is? Miért ne.

Minden azon múlik, hogyan tanítják őket.

És milyen célból.

Ha egy mester minél több tanítványnak akarja eladni tudását, hivalkodik tanítványai számával meg azzal, hogy mennyire csodálják… hagyd ott azt a mestert. És keress egy másikat.

Az igazi mester nem törekszik arra, hogy elkápráztasson vagy mély benyomást gyakoroljon rád.

A legfőbb célja, hogy te fejlődjél, hogy téged tegyen szabaddá.

Nem magához láncol, hanem vissza akar juttatni saját magadhoz.

Fejlődni,kiteljesedni segít.

Tehát, még egyszer, mi is a helyzet a testtartásokkal?  Ha nem jelentik is a királyi utat, rásegítenek.

Most ide kívánkozik néhány megjegyzés:

 

A jóga nem torna.

Nem sport.

Nem is gyógymód.

 

A testtartások nem “jó hatású” gyakorlatok. Még akkor sem, ha némi előny fakad belőlük.

Az ászanák nem jelentenek orvosi kezelést, nincs semmilyen gyógyászati céljuk. Gyakorlásuk által azonban javul az egészség.

 

A jóga “út”,

amely egy bizonyos finom, nehezen megragadható igazság megértése felé visz, amely karnyújtásnyira van, ám egyúttal mélyen rejtett.

 

A jóga nem játék.

A testtartások felmérhetetlen hatásokat váltanak ki.

Ezek lehetnek pusztítók is.

Ha a jóga nem is a “királyi út”, azonban hatásos gyógyszer.

… szükség van egy mesterre.

Nem gyógytornászra vagy személyi edzőre.

Ha az a valaki, aki foglalkozik veled, csak az izmokhoz, inakhoz vagy a csontokhoz ért, nem jutsz vele túl messzire.

Nem. Ahhoz, hogy vezethessen, a vezetődtől tökéletes tudás, végtelen türelem kívántatik, amelyhez feddhetetlen becsületességnek és teljes szabadságnak kell társulnia.

Ez azt jelenti, hogy a mester semmit sem vár el tőled.

Ő csak adni tud.

Nem szolgálhatod dicsőségét, hírnév utáni vágyát.

Még kevésbé pénzsóvárságát.

Ahhoz, hogy vezethessenek, valójában bölcsesség, türelem, óvatosság, ügyesség s egy lelki vezető őszinte szeretete kell.

“De hát hol lelhetek ekkora kincsre!?” – kiáltasz fel kétkedve.

S csakugyan, ritka az ilyen mester.

Még ritkább azonban az olyan tanítvány, aki kész minden áldozatra.

Pedig… ez az egyik titka az igaz útnak.

Ha a szándékod őszinte, lesz a közeledben egy ilyen ember.

Meg fogsz lepődni, hogy nem is volt olyan messze.

Azonban lehet, hogy még nem ő az igazi mestered.

De el fog hozzá vezetni.

…”

 

Az idézet Frédérick Leboyer: VANITÁ, Jóga várandósoknak – B. K. S. Iyengar ajánlásával című könyvéből származik.

Szerintem egy csoda ez a könyv, és a fenti sorok tökéletesen átadják a jóga azon üzenetét, amit számomra is jelent.

Mély, őszinte szeretet.

🙂